Megemlékezés Máthé Imréről

Kollégánk, barátunk, Máthé Imre neve egybefonódott a fémes szakma piaci fejlődésével. Az elsők között indult el magáncégben a fémek újrahasznosításával a megújuló Magyarországon, és a nagyok között fejezte be pályafutását. Kegyetlen betegség szabta rövidebbre pályájának ívét annál, mint amire még képes lett volna. Gyorsan fejlődő cég vezetőjeként eredményes, a fémpiac egyik meghatározó cégcsoportját hozta létre. Hozzáértése, higgadt, ugyanakkor határozott magatartása, vezetői képességei alapozták meg tekintélyét munkatársai, kollégái és az egész szakma előtt. Egyszerre tudott keménynek és megértőnek, törekvőnek és üzleti partnerei iránt figyelmesnek, a távlatokat látónak és a részleteket is ismerőnek lenni. Fontos volt tartalmas véleménye, higgadt hangja a szakmai találkozókon, a Fémszövetség ülésein. Hiányozni fognak okos tanácsai, a megoldást kereső kompromisszum-készsége. Mestere volt a konfliktusok, az érdekkülönbségek kezelésének. Leben und leben lassen – szokta mondogatni. Élni és élni hagyni! - ez az elv vezérelte az üzleti magatartását. Olyan magyar vállalkozó volt, aki nem a gyors meggazdagodást hajszolta, hanem a folyamatos, biztos fejlődést tűzte ki célul a maga és az általa létrehozott vállalkozások számára. Adja meg a jó szerencse Magyarországnak, hogy sok ilyen vállalkozója legyen!

 Közeli partnerei körében tiszteletet váltott ki, ahogy fiait előbb betanította, később vezette, végül önállóan dolgozni hagyta. Büszke volt saját sikereire, de legbüszkébb a fiaira volt. Szerencsés ember volt, mert mi lehet nagyobb szerencse annál, ha a fiai - az ember munkájának nem csak örökösei, hanem – egyben az utódai is!

 Az itt maradóknak, nekünk hiányozni fog Máthé Imre az ember, a szakember, a vezető, a vállalkozó. Emléke tovább él bennünk, a lelkünkben, a megemlékezéseinkben, de a műve tovább él és fejlődik velünk, akik ebben a szakmában keressük megélhetésünket, boldogulásunkat és jövőnket.

A fémes szakma búcsúzik tőled kedves kollégánk és barátunk, nyugodjál békében, emléked tisztelni fogjuk, amíg mi magunk is nem követünk.

 Fogadd tőlünk utolsó kohász köszöntésünket: JÓ SZERENCSÉT IMRE!

                                                                                                                                  Penk Márton